Édesapánk, a Cast Line megálmodója és alapítója, 2019.05.02-án hosszantartó, súlyos betegség következtében elhunyt. Az alábbiakban szakmai pályafutásának legfontosabb állomásainak felelevenítésével adózunk emlékének. Legtöbben a szakmában „Tóth Árpi”-ként ismerték őt, ezért írásunkban mi is így említjük.

Árpi jófejű, de lázadó természetű fiatalként úgy döntött, hogy-bár képességei alapján nem jelentett volna neki különösebb akadályt-a gimnázium padját elhagyva, szakmát tanul. Hogy pontosan mi inspirálta és milyen körülmények között született a döntése, számunkra sem ismert. A lényeg, hogy 1967–ben megkezdte tanulmányait Vácon, vasöntő szakmunkásként. Hamar megszerette a fémekkel való munkát, amely nem éppen laboratóriumi körülmények között, meglehetősen komoly fizikai megterhelést is jelentett. A szakmunkásképző sikeres elvégzését követően Budapesten szerzett gyakorlatot vasöntőként, több nagyobb gyárban, köztük a Láng Gépgyárban is megfordult a 70-es évek elején. A katonaéveket követően 1974-ben visszatért a Láng Gépgyárba, ahol a szocialista rendszer gazdaságának összeomlásáig öntött, turbinákat és hatalmas gépalkatrészeket. Mindent megtanult a vasöntésről, kollégái közül szakmailag és emberileg is kiemelkedett. Időközben leérettségizett és a munkája mellett megkezdte főiskolai tanulmányait a Bánki Donát Műszaki Főiskolán. Főiskolai tanulmányait azonban nem fejezte be (pedig nem sok hiányzott ehhez), őt inkább a szakma és az alkotó munka inspirálta.

Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a Láng Gépgyár falain belül megszűnik az öntési tevékenység, ő úgy döntött a szakmánál marad. Nem a könnyű utat választotta. Talán a szerencse is kellett hozzá, de a 90-es évek elején sikerült egy „maszek”, kiscégnél munkát találnia, ahol precíziós öntőt kerestek. Bár korábban nemesfémekkel és ékszeröntéssel soha nem foglalkozott, hamar ráérzett az új feladat ízére, és szorgalmának, tanulásvágyának, kitartásának köszönhetően gyorsan elsajátította az ékszeröntés alapjait. Kitartás, tanulásvágy, szorgalom: személyiségének azon jellemzői, amelyek hatására egyre inkább megfogalmazódott benne az ötlet, hogy ezt a tevékenységet vállalkozóként, saját eszközökkel, saját szerszámokkal is tudná végezni a jövőben.

Szakmai tudásának elmélyítése céljából 1992-ben egy hónapot töltött el Pforzheim-ben, a magyar származású Hafner Kálmán ékszeröntéssel és ékszerkészítéssel foglalkozó német vállalatánál. Az itt eltöltött rövid, de tartalmas „szakmai gyakorlat” megerősített abban, hogy a jövőben ezt a tevékenységet fogja végezni. Hazatérése után továbbra is alkalmazottként dolgozott és ékszereket öntött, a pforzheim-i kirándulást követően azonban gőzerővel elkezdett dolgozni azon, hogy otthoni körülmények között tudjon önteni. A saját maga által tervezett gumisütő, viaszoló berendezések megépítésével párhuzamosan sikerült hozzájutnia egy öntőgéphez és kemencéhez, amelyek segítségével nagyjából 1993-1994 táján megszületett a képen látható, első sikeres saját öntés. Innentől kezdve nem volt megállás, hiszen a szerszám és géppark folyamatos fejlesztésével egyre jobb minőségű és egyre nagyobb széria-öntések születtek, amely megnyitotta az utat az egyéni vállalkozás, majd a Cast Line 1995-ös megalapítása felé.

A Cast Line elmúlt közel 25 évét végig dolgozta, szinte nem ismert megoldhatatlan feladatot. Minden beérkező megrendelést kihívásként kezelt, amely az ügyfelei felé nagyfokú rugalmassággal párosult. Ha kellett, akár egy-egy munkadarab leöntéséért visszafordult a műhelybe, akár Nagyorosziba is Újpestről. A műhelyben nem számított „könnyű embernek”, azonban az önfejűséggel párosult szorgalom, így vagy úgy, de mindig előre vitte vállalkozását. Megromlott egészségi állapota ellenére, igen visszafogottan, de még 2018 őszén, telén is tevékenykedett. Kórházban töltött utolsó napján, mély álomba merülve azt suttogta: „ezt már leöntöttük”… május elseje ide vagy oda, ő aznap is dolgozott.

Végül egy, a Láng Gépgyár hivatalos újságjában a 80-as években megjelent cikkből idézzük édesapánk, Tóth Árpi gondolatait a szakmáról:

„Szeretem ezt a munkát. Arra is büszke az ember, hogy a nehéz fizikai munkát is tudja, hogy jól tudja csinálni. Az öregekben több lenne a szakmai önérzet? Igaz. Mert ők többet is tudnak. Jogos. De megvan ez a fiatalokban is. A lényeg: öntő vagyok, valaki vagyok és ez rang. A szakmák között is van rangsor… S az ember tudja hova tartozik.”