A Régi Ötforintos Története

Nézd, legyen mondjuk ez az ötforintos! ”

-szólt Apám és azzal a mozdulattal fogta régi 5-öst és a gumi lapok közé tette. Összezárta a kalodát és már készült is a gumiforma.

1989-et írtunk, október 9.-e volt. Ezen a napon láttam először ékszerész műhelyt életemben és a látvány, a miliő, az illatok a harmadik osztályos kisfiút rögtön rabul ejtették. Hogy miért emlékszem ennyire a dátumra? Arról kicsit később..

Apám először vitt magával új munkahelyére. A szocialista egypárt rendszer az utolsókat rúgta és ha nem tudtuk volna, hogy nagy változások előtt állunk, akkor azt ki-ki a saját bőrén is érezhette. Az infláció lassan kezdet az egekbe kúszni, a nyolvanas évek közepén felvett OTP hiteleket nyögte az átlag ember. Egyre több állami cég alakult át, vagy ment tönkre nőtt a munkanélküliség és nyakunkon voltak a romániai és jugoszláv változások is a régióban.

Apám ebben az évben, közel 20 év munka után volt kénytelen a Láng Gépgyárat – addigi munkahelyét – elhagyni. Itt, mint vasöntő, később precíziós öntő dolgozott éveken át.

Abban az időben, nem egyedüliként a nagy állami vállalatok csődje után sokan egyik pillanatról a másikra állás nélkül maradtak. Apám, mint öntő keresett megélhetést magának és a családunknak.

“Ez a viaszoló gép, ez a kiégető kemence ez pedig az öntőberendezés, amivel majd az ezüstöt és az aranyat öntöm. ”  – magyarázta a folyamatot.

Egy német tulajdonú kft-hez került, ahol épp öntőt kerestek egy kb 15 fős ékszergyártó műhelybe. Akkor még egyikünk sem sejtette, hogy ezek az új élmények mennyire meghatározóak lesznek mindkettőnk életére. A politikai változások miatt egy remény teljes időszakban Apám joggal hihette, hogy szorgalma, akarata, elszántsága elhozza majd a „nyugat ízét”. Ma már tudom, mindezért milyen magas árat fizettünk és mennyi mindenen mentünk keresztül.

Azonban ebben a történetben a lényeg az Én személyem is. Apám a vasárnapi begipszelés mellett „csak úgy” játékból elkészítette az első személyes gumiformát, mely egy régi ötforintos másolata volt.

A gumira ezt írta: „Peti 1989.10.09.” Persze nyomban kipróbáltuk, hogy működik-e, készült néhány viasz is. Gyártani természetesen soha nem gyártottunk róla semmit. Sajnos azóta a forma is elkallódott, de valahol megvan még.

A gumit évekig a szekrényemben tartottam a kincsek mellett. Innentől számítható kapcsolatom, elköteleződésem az ékszerekkel és az ékszer gyártó gépeket illetően…