Egy Megbízás – Egy Történet

Szeretem a szakmai kihívásokat.

Szeretem azokat a feladatokat, amelyek nem feltétlenül rutin jellegűek és nem lehet  csak úgy megoldani.

Önmegvalósítás. Ez a Maslow piramis csúcsa, erre hajtunk életünk során, hogy ezen a szinten megfogalmazott igények kielégítésre kerüljenek. Nos a következő megbízás épp ilyen kategóriába tartozott. Önmegvalósítás a megrendelőnek és szakmai kihívás és az elégedett vevőt látva siker a gyártónak.

Szeretek olyan ügyféllel dolgozni, aki együttműködő, aki nem sietteti az egyes lépéseket, aki már az elején megérti és elfogadja a lehetőségeket és aki bizalmáról biztosít.

Ez a munka is épp ilyen volt. Az ügyfél, akit nevezzünk most csak Andrásnak 2020 szeptemberében keresett meg ezzel a feladattal. Az igény pontos hátterét nem ismerem, de valószínűleg rég óta tervezte ennek a férfi ékszernek a megvalósítását.

Egy olyan modern fazonú zár nélküli „bebújós” lánc elkészítését kérte tőlem, melyre egy egyedi medált kellett tervezni. A medál egy-egy oldalára sajátos motívumokat kért. Egyik oldalon a napkorong motívumba egy szemet kellett  terveznünk, mely leginkább a szabadkőművesség jelképére asszociál, de a tulajdonosa számára valódi mondanivalóját nem ismerem.

A medál másik oldalára egy rozé arany színű keresztet rendelt.

Ami a megvalósítási oldalt illeti: a klasszikus és a modern ötvösség keveréke a végeredmény. A láncot ugyanis hagyományos kézi munkával készítettük el. Aki ismeri a szakmát, az tudja, az effajta lánckészítés is kihalóban van ma már, egyre kevesebb a kifejezetten kézi lánckészítésben jártas szakember.

A medál viszont már a modern ötvösséget és gyártást szimbolizálja. A tervet 3D ékszertervező programmal terveztük le. András ez alapján rendelte meg a munkát. A medál 14K fehérarany lemezből való kivágása, a motívumok gravírozása ékszeripari lézer géppel készült. A lánc és a medál „összeházasítása” szintén lézeres technikával, lézer hegesztő géppel készült.

Mindent összegezve büszke vagyok az eredményre és bízom benne, hogy Andrásnak is életre szóló használati tárgyat hoztunk létre, mely számunkra és neki is személyre szóló tartalmakat is hordoz…

 

Sajnos idő hiányában az ékszerről professzionális képeket nem tudtam készíteni, de ez a néhány fotó emlékként megmarad erről a munkáról is.

A Régi Ötforintos Története

Nézd, legyen mondjuk ez az ötforintos! ”

-szólt Apám és azzal a mozdulattal fogta régi 5-öst és a gumi lapok közé tette. Összezárta a kalodát és már készült is a gumiforma.

1989-et írtunk, október 9.-e volt. Ezen a napon láttam először ékszerész műhelyt életemben és a látvány, a miliő, az illatok a harmadik osztályos kisfiút rögtön rabul ejtették. Hogy miért emlékszem ennyire a dátumra? Arról kicsit később..

Apám először vitt magával új munkahelyére. A szocialista egypárt rendszer az utolsókat rúgta és ha nem tudtuk volna, hogy nagy változások előtt állunk, akkor azt ki-ki a saját bőrén is érezhette. Az infláció lassan kezdet az egekbe kúszni, a nyolvanas évek közepén felvett OTP hiteleket nyögte az átlag ember. Egyre több állami cég alakult át, vagy ment tönkre nőtt a munkanélküliség és nyakunkon voltak a romániai és jugoszláv változások is a régióban.

Apám ebben az évben, közel 20 év munka után volt kénytelen a Láng Gépgyárat – addigi munkahelyét – elhagyni. Itt, mint vasöntő, később precíziós öntő dolgozott éveken át.

Abban az időben, nem egyedüliként a nagy állami vállalatok csődje után sokan egyik pillanatról a másikra állás nélkül maradtak. Apám, mint öntő keresett megélhetést magának és a családunknak.

“Ez a viaszoló gép, ez a kiégető kemence ez pedig az öntőberendezés, amivel majd az ezüstöt és az aranyat öntöm. ”  – magyarázta a folyamatot.

Egy német tulajdonú kft-hez került, ahol épp öntőt kerestek egy kb 15 fős ékszergyártó műhelybe. Akkor még egyikünk sem sejtette, hogy ezek az új élmények mennyire meghatározóak lesznek mindkettőnk életére. A politikai változások miatt egy remény teljes időszakban Apám joggal hihette, hogy szorgalma, akarata, elszántsága elhozza majd a „nyugat ízét”. Ma már tudom, mindezért milyen magas árat fizettünk és mennyi mindenen mentünk keresztül.

Azonban ebben a történetben a lényeg az Én személyem is. Apám a vasárnapi begipszelés mellett „csak úgy” játékból elkészítette az első személyes gumiformát, mely egy régi ötforintos másolata volt.

A gumira ezt írta: „Peti 1989.10.09.” Persze nyomban kipróbáltuk, hogy működik-e, készült néhány viasz is. Gyártani természetesen soha nem gyártottunk róla semmit. Sajnos azóta a forma is elkallódott, de valahol megvan még.

A gumit évekig a szekrényemben tartottam a kincsek mellett. Innentől számítható kapcsolatom, elköteleződésem az ékszerekkel és az ékszer gyártó gépeket illetően…